Származása,Története
A paprika némej faja ,Közép és Dél-Amerikából származik.
Európába Kolombusz orvosa, Diego Alvarez Chanca hozta 1494-ben, aki Kolombusz második útján gyűjtötte be. Az akkori paprikák nagyon hasonlítottak a mostani díszpaprikatípusokra.
Afrikában és Ázsiában a spanyol és portugál kereskedők ismertették meg a paprikát a 16-17. században. A paprikát kezdetben leginkább dísznövényként termesztették színes bogyójáért; fűszerként lassan terjedt el, mivel azt híresztelték róla, hogy mérgező.
Magyarországon elterjedése
Eleinte a paprika főúri kastélyok virágoskertjeit díszítette.
A ma termesztett fűszer- és étkezési fajták messze kerültek a vadpaprikáktól, de azok továbbra is megtalálhatók valamennyi nemesítő intézetben. Vetőmagjuk a mezőgazdasági boltokban is kapható.
Mivel melegigényes, a szabadföldi paprikatermesztésre hazánknak csak a déli része jó, mert a kikelési idő alatt itt emelkedik az átlaghőmérséklet 17 °C fölé. A fagyra igen érzékeny, ezért már a legenyhébb hidegre tavaszi vagy kora őszi fagyok elpusztítják.Csírázási hőmérséklete 20 °C feletti; ennél hidegebb időben nagyon lassan vagy ki se csírázik
A kikelési időszakban legalább 300–400 mm csapadékot igényel, lehetőleg egyenletesen elosztva. Egyébként viszonylag jól tűri a szárazságot, még akkor is, ha nagy a meleg.
Sok napfény kell neki ha a megvilágítás 12 óránál rövidebb, a virágzás leáll.
Rossz,szélsőséges talajtípusok kivételével szinte mindenütt termeszthető, de mutatós, szép töveket csak humuszos, laza, levegős talajban kapunk; ehhez többnyire trágyázni kell (főleg istállótrágyával).
Szavazás